Keresés

Az apák másképp kötődnek kisbabájukhoz, mint az anyák - A hormonokon múlik?

A hormonok vagy a szokások miatt kötődnek az apák másképpen a babájukhoz, mint az anyák? A válasz meglepő lehet.


Apa-baba kötődés, apák napja

Greg Ikonen, 38 éves San Francisco-i ügyvéd hiába énekelt már a várandósság alatt is kislányának, ez az egyirányú interakció közel sem ért fel ahhoz a kötődéshez, amit a felesége, Polly már akkor érzett. Greg számára, mint a legtöbb apának, a szülőszobán vált valóságossá a baba létezése.


„Amikor megláttam Sara fejét előbújni, akkor realizáltam, hogy az apasághoz most már nagyon gyors út vezet.”

Greg azt tervezte, hogy rendesen kiveszi a részét a szülőségből, sokat lesz jelen, mégis, a babájához való kötődés elég nehéznek bizonyult. A felesége 4 hónap szülési szabadságra ment, ő csak 2 hétig maradhatott ki a munkából.


„Színlelnem kellett, hogy kötődöm a kislányomhoz”

– mondta. „Nem sok visszajelzést kaptam a kisbabámtól. Egyik éjjel, amikor a 3 hónapos Sara először rám mosolygott, az volt az a pillanat, amikor először valódi kapcsolódást éreztem kettőnk között.”


A baba 18 hónapos korára Greg és lányának kapcsolata teljesebb lett, az apa még mindig úgy érezte, hogy a szülőségben neki csak háttérszerep jár. Ő volt a szórakozás és móka forrása, de csak nagy ritkánvolt ő a vigasztaló szülő, ha bibiről vagy sírásról volt szó. Szerinte ennek oka, hogy a feleségének jutott a korai, elsődleges kötődési szakasz.



Ez a fajta tapasztalás nem ritka az apák körében. És, bár a milleniumi (és későbbi) apukák már jobban szeretnék kivenni a részüket a gyereknevelésből és gondoskodásból, mint az előző generációk, sokuk mégis úgy érzi, hogy csak tartalékszülők az anya mellett. Sokan azt mondják, hogy


a gyerekükkel való kapcsolatuk sokkal játékosabb, mint a feleségüké, és sokkal tovább tart nekik, mire megtalálják magukat a gondoskodói szerepben.

A 40 éves Alan Beck, egyetemi professzorsegéd nem érzett kötődést a fiával egész addig, amíg a gyereke annyira nagy nem lett, hogy el tudták kezdeni a magasba dobálós, reptetős játékot.


„Azelőtt azt éreztem, hogy a fiam nem is igazán ismert engem...

Gyakran az volt az érzésem, hogy én vagyok a kiszámíthatatlan szomszéd, aki néha átjön, és vicces dolgokat csinál, hogy szórakoztassa a gyereket. Nem éreztem magam főszerepben.”


A hormonális kapcsolat


Az ember azt gondolná, hogy a 9 hónapnyi várandósság és a szülés ad egy akkora hormonlöketet az anyáknak, ami miatt sokkal könnyebben kötődnek a babájukhoz, de egy kutatás sokkal inkább a társadalmi nevelést teszi ezért felelőssé, mintsem a biológiát.


A társadalom sokáig csak a megtermékenyítésnél adott főszerepet az apáknak, de a tudomány azt bizonyítja, hogy ők is egészen hasonló szülői készségekkel vannak megáldva, mint az anyák. Sőt, a várandósság alatt és után az apák is jelentős hormonális változásokon mennek át.


apaknapja-baba-papa-kotodes

Egy kanadai kutatás változást mért a várandósság alatt az apák kortizol (stresszhormon)- és prolaktin (szoptatásért és szülői viselkedésért felelős hormon)-szintjében, valamint megnövekedett az estradiol nevű nőihormon-szintjük is. Mindeközben a születést követő 3 hétben az apák tesztoszteronszintje a harmadára csökkent.


A tudósok szerint ez a természetnek egy olyan játéka, amely segíti az apákat a szülővé válásban, a szülői szerephez való hozzászokásban.

Egy jeruzsálemi pszichológiai kutatás szerint az apáknak természetes ösztönük a gondoskodás. A kísérlet során elvették az apák és anyák 3 érzékét: látás, hallás, szaglás. És a szülők minimum egy órát töltöttek együtt a kisbabájukkal, majd fel kellett ismerniük, melyik az ő kisbabájuk, kizárólag úgy, hogy megsimogatták a baba kézfejét. Ebben pedig az anyák és az apák is ugyanannyira ügyesen teljesítettek. Az eredmény:


a férfiak ugyanúgy rá tudnak hangolódni a kisbabájuk jelzéseire és megfelelően reagálni azokra, mint a nők.

Az apák a maguk módján csinálják


A Yale pszichiátria professzora, Dr. Kyle Pruett szerint ennek egyszerű a magyarázata: „a gyerekek és az apák egy, a baba-mama kapcsolattól különböző viszonyra vannak huzalozva. Ez a kapcsolat más, de ugyanolyan fontos.”


Dr. Pruett kiterjesztett kutatásokat végzett a háztartásbeli apukák körében, Connecticutban. Az apáknak e csoportja bebizonyította, hogy ők is tudnak gondoskodók lenni, képesek gyorsan megtanulni megkülönböztetni a baba sírásait, mégis az anyákétól különböző, „apás” a gyereknevelési stílusuk:


az apák inkább amolyan „durva-bukdácsoló” stílusban közelítik meg a játékidőt, és hajlamosabbak az szigorú fegyelmezésre , ahogy a gyerekük egyre nő. Míg a dolgozó feleségeik szívesebben végzik át az esti fürdetési és altatási rituálékat, és a babaruhák vásárlását – amire a nők kulturálisan kondicionálva vannak, akár dolgozó, akár háztartásbeli anyák.


>>> AJÁNDÉKOZD MEG APÁK NAPJÁN AZ ÉDESAPÁT AZ ÉLETEDBEN KÖTŐDÉSERŐSÍTŐ BABAMASSZÁZS WORKSHOPPAL ! <<<


Nézd meg az ajándékkártyákat:


„Az apák és az anyák másképp állnak a kisbabákhoz. A férfiak inkább fizikailag, a nők érzelmileg vigasztalnak. Az ezekből a módszerekből kialakuló kötődések is különböznek, de egyik sem erősebb a másiknál” – mondta el Dr. Donald Skog, a Cornell Egyetem pediátriai munkatársa.


Sok szakértő szerint, amit anyai ösztönnek nevezünk, az az élet során megszerzett tulajdonságokból áll össze, tehát nem veleszületett. A kislányokat a kezdetektől arra kondicionálják, hogy felnőve gondoskodók legyenek – nézzük csak meg a gyerekkori játékokat, mint babázás, gyerekvigyázás. Míg a fiúkat arra nevelik, hogy nyomják el érzelmeiket, és legyenek inkább fizikálisak. Ez a kontraszt pedig a felnőttkorig kíséri a két nemet.


A háztartásbeli apákat például gyakran stigmatizálják, mondván, hogy női munkát végeznek. A 36 éves John Glynn egyszerűen nagyon kényelmetlenül érezte magát, amikor otthagyta a munkáját, hogy a kislányáról gondoskodhasson, amikor a felesége visszament dolgozni. És nem azért, mert kételkedett saját szülői képességeiben, hanem azért, mert a játszótéren sokszor ő volt az egyetlen férfi, és mert sokaknak nem tetszett az életstílusa.


„Akármikor összefutottam egy szomszéddal, mindig megkérdezték, hogy találtam-e már munkát…”

Csak idő kérdése?


Van még egy magyarázat arra, miért nehezebb a férfiak számára kötődni a kisbabájukhoz: az időhiány. Baba születésekor sokszor az apa marad az egyedüli családfenntartó, az elsődleges pénzkereső. Az apák gyakran nem engedhetik meg maguknak, vagy kényelmetlennek érzik, hogy egy hétnél hosszabb apasági szabadságra menjenek.


Épp ezért, sok apának csak az esték és éjjelek maradnak arra, hogy időt tölthessenek kisbabájukkal.

Emellett, ha az anya szoptat, az apa az etetésből is kimarad, így ezeket átgondolva nem olyan meglepő, hogy az apák később kezdenek kötődni a babához, mint az anyák.


A 32 éves, iowai Steve Bigwood, amikor először karjában tartotta a pici lányát, félt, hogy összetöri. Ő elég hamar az ügyeletes mókamesterré fejlődött, hintáztatta, csiklandozta kislányát, majd fürdőzött a reakcióként kapott mosolyokban és nevetésekben. És, bár a kiterjesztett gondoskodás (etette a kislányát, és babaruhákat is vett neki, – segítette a korai kötődésüket, de a közös játék betonozta azt be.


„Amikor hazaértem, és a kislányom eldobta, amivel épp játszott, hogy odamászhasson hozzám, az nagyon különleges élmény volt a számomra.”

A szakértők szerint nem számít, hogy a férfiak nagyobb kihívásokkal néznek szembe a kötődést illetően. Ami számít, hogy az apák a saját szájízük szerint alkossák meg a biztonságos kötődés fogalmát. És a férfi számára a lehető legjobb módja a kisbabájával való kötődés erősítésének, ha időt tölt vele… legyen szó fürdetésről vagy játékról.


„Minél több időt tölt valaki a gyerekével, és minél több mindent csinálnak együtt, annál gyorsabban fejlődik és annál erősebbé válik kettejük kapcsolata – legyen a szülő anya vagy apa” – mondta el Dr. Michael Lamb, a marylandi Gyermekegészségügyi és Emberi Fejlődést vizsgáló Nemzetközi Intézetének vezetője.



Bár a hormonális vizsgálatok alátámasztották, hogy az evolúció segíti az apák biológiai kötődését, de mindkét szülőn múlik, hogy ez a kötődés megerősödik-e. Az anyák biztathatják az apákat a mindennapi, babával kapcsolatos gondoskodási feladatok ellátásra, adhatnak pozitív megerősítést, amivel segítik az apa szülői önbizalmának növekedését és a babához való kötődés erősödését. Mert:


„bár a hormonok megadják az alapot ahhoz, hogy érzékenyek legyünk a babára, de nem a hormonok döntik el, mi fog történni a baba-papa kapcsolattal. Hanem az apák.”

A cikk a Parents Magazine-ban jelent meg 2002-ben, David Sparrow által.

Online itt érhető el angol nyelven. Fordította: Molnár Zsóka, Szülői Érintés babamasszázs.

44 megtekintés0 hozzászólás