Keresés

Miért bántjuk egymást? - A mom-shaming okai, hatásai és kezelése

Ha anya vagy, minden bizonnyal te is kaptál már a gyermeknevelés témáját érintő kritikát, legyen szó alatatásról, etetésről, fegyelmezésről. Elég általános jelenség ugyanis, hogy az anyákat (vagy ők egymást) kritikával illetik, megszégyenítik gyereknevelési döntései miatt.



Mom-shaming, az általános jelenség


Egy másik 2017-es amerikai felmérés szerint (Rogriguez) az anyák 80%-ának volt már része mom-shamingben. Egy másik, michigani felmérés , amely kifejezetten 0-5 éves gyerekek anyukáit kérdezték, azt találta, hogy az édesanyák nagy részét (61%) saját családjuk kritizálta gyereknevelési döntéseik miatt (2017, Mott Children's Hospital). 36%-ukat férjük, élettársuk, 37%-ukat pedig saját szülei, tehát a gyerek nagyszülei kritizálták.


Nos, ha veled is hasonló történt vagy történik rendszeresen, tudnod kell, hogy ezeknek a kritikáknak a nagy része nem szándékosan bántó jellegű. Sokszor a tudatlanság, az anya döntései mögötti tudás, szándék meg nem értése, az empátia hiánya okozza a mom-shaminget. Akár családon belül, akár a közösségi médiában, akár nyilvánosan.


A leggyakoribb támadási pontok


A michigani kutatás azt is felmérte, melyek azok a témakörök, amelyek miatt az anyákat a leggyakrabban megszégyenítik. A lista első 4 helyén – talán nem lesz olyan meglepő – a következők álltak:

  • fegyelmezés,

  • etetés, diéta, táplálkozás,

  • altatás, alvás

  • szoptatás vs. tápszer.

A kutatás azért jó hírt is hozott magával! A megkérdezett anyukák 67%-a azt vallotta, hogy az őket ért mom-shaming után nem elbizonytalanodtak, hanem még jobban megerősödtek gyereknevelési elveikben. És 56%-uk azt is elmondta, hogy abbahagyták más édesanyák gyalázását, miután ők magukat is megtapasztalták, milyen érzés, ha kritikát kapnak.


A hozzátáplálás gyakori oka a mom-shamingnek

Kontextus nélküliség


Nagyon sokszor az emberben egy röpke pillanat alatt alakul ki. Meglátsz egy anyukát, aki kiabál a gyerekével. Azon nyomban elítéled, milyen rossz anya, nem szabad így beszélni a gyerekkel. De azt nem tudod, hogy ez az anyuka milyen cipőben jár.


Nem látjuk a kontextust. Nem lehet-e, hogy nem aludt már napok óta? Nem lehet-e, hogy házassági gondokkal küzd, vagy egyedül nevel 3 gyereket? Vagy, hogy elkésik-e munkából, mert a gyerek már az 5. hisztijét nyomja le, és még csak reggel 8 óra van?


Sosem tudhatjuk, milyen cipőben jár a másik. És épp ezért, nem is érdemes ítélkezni felette. Főleg nem hangosan kimondva.

A mom-shaming rövid története


Az anyák megszégyenítése nem egy újkeletű dolog. A nők reprodukciója körüli társadalmi üzenetek a 19. század óta nem sokat változtak (2019, Johnson & Quinlan). Akkoriban az ideális anya fehér volt, cisznemű, közép- vagy felsőosztálybeli, tanult és munkaképes (fizikailag erős) – mindenki más pedig rosszul csinálta.


A mom-shaming pedig a 20. század közepén kezdett szárnyalni, hála a sok gyereknvelési tanácsadó könyveknek. Ennek köszönhetően, a 2. világháború környékén a szülők elkezdtek tudatosabban nevelni, és ezzel együtt kritikusabbak is lettek a különböző gyereknevelési stílusokkal és módokkal szemben. (2020, Dr A.C. Wright)


Manapság pedig sokkal tágabb teret kap a mom-shaming és egymás kritizálása. Az online felületek túlságosan ideális táptalaja ezeknek a jelenségeknek. Hogyhogy? A nyilvános gyereknevelés miatt. Nyilvános gyereknevelésnek számít, ha nyílt terepen vagytok a gyerekkel és pl. fegyelmezed, vagy leírod egy problémádat egy Facebook-csoportban, és tanácsot kérsz (vagy akár, ha nem is kérsz) más anyáktól.


A közösségi média a mom-shaming egyik a melegágya
Ráadásul sokan arra használják ezeket a felületeket (ha nem is tudatosan), hogy megszabaduljanak a saját feszültségüktől.

A játszóterezés, az iskola utáni programok mind-mind nagyobb teret adnak ezeknek a mom-shamingnek, hiszen az emberek szemtanúi a gyereknevelési technikáidnak. Persze nem mondom, hogy mostantól rejtőzködj, nem kell, és nem is lehet. Mindössze nem árt egy lelki pajzsot felhúzni magad köré, ha ezek a kritikák túlságosan is érzékenyen érintenke.


A mom-shaming hatása és kezelése


A mom-shaming alááshatja nem csak a szülő önbizalmát, de magát a gyereknevelést is. Ha a szülő veszít önbizalmából, elhiszi, hogy nem elég jó vagy egyáltalán nem csinálja jól, az bizony kihat arra is, hogyan neveli a gyerekét. És nem pozitív módon.


A legjobb, amit tehetsz a saját lelki békéd és szülői önbizalmad megőrzése érdekében, elengeded, kizárod a rosszindulatú, sértő kritikákat.


Egy tudatos lépés kehet, hogy elcsendesíted a környezetedet. Például, sok édesanya jelezte, hogy inkább kilépett azokból a Facebook-csoportokból, amelyekben gyakori volt a mom-shaming jelenség és a szurkálódás, és azóta sokkal nyugodtabbak is. Kerüld a csipkelődő anyukák társaságát a játszótéren, nem kötelező beszélgetni velük.


Ha lecsendesednek körülötted a dolgok, könnyebb lesz hallgatni saját anyai ösztöneidre is.

És a fentebb említett lelki pajzs. Másnéven: önismeret, önreflexió, önbizalom. Ha nem megy egyedül, akkor segítséggel. Nem szégyen segítséget kérni, én magam például azt vallom, hogy minden egyes embernek alanyi jogon kellene, hogy járjon a pszichológus, hogy rendben legyen az ember mentális egészsége. Nagy hiánycikk ugyanis.


A relaxáció segít, hogy könnyebben elengedd és kizárd a téged érő kritikákat.


Mit tehetsz még?


Tudd, hogy senki sem tökéletes. Nincs, aki tökéletesen csinálja a szülőséget, sőt, igazából semmit sem lehet tökéletesen csinálni. Barátkozz az elég jó anya fogalmával. Tökéletes szülő nem létezik. A gyerekednek pedig már úgyis tökéletes vagy.


Ha hibáztál, igyekezz megbocsátani magadnak. Ne büntesd magad, ha nem sikerül minden nap a maximumot nyújtani.


Ha rossz napod van, két dolgot mondhatsz magadnak:

  1. „Nem vagyok elég jó szülő” – ha ezt mondod, azzal növeled a szorongásodat, lelki terhet pakolsz magadra.

  2. „A mai egy rossz nap volt, holnap jobb lesz. Most épp nehéz időszakot élünk. Hibáztam, holnap már jobb leszek” – ha vannak napok, amikor csak annyira futja az erődből, hogy kielégíted a gyerekei alapvető szükségeletei (érzelmi és fizikai), akkor az már elég jó anyává tesz téged.

És még egy utolsó: ne hasonlítsd magatokat másokhoz. Minden család egyedi, minden anya és minden gyerek egyedi. Nincs két egyforma élethelyzet sem. Amit meg az közösségi médiában, az online világban látsz vagy hallasz, az nem a valóság.


A közösségi médiában, úgy tűnhet, mindenki boldogabb, szebb, és jobban csinálják, mint te. De ez nem a valóság, mert nem látod a kontextust. Csak azt, amit láttatni akarnak. És még egy okos gondolat, amit a Johnson & Quinlan kutatópárostól idézek:


„A közösségi média mindig kéznél van, és tele van magabiztos emberekkel, de ez nem jelenti azt, hogy amit mondanak, tanácsolnak, neked abban a pillanatban épp arra van szükséged, vagy hogy értenek is hozzá.”

1 megtekintés0 hozzászólás