Keresés

Miért bántjuk egymást? - A mom-shaming okai, hatásai és kezelése

Frissítve: 2021. nov. 10.

Ha anya vagy, minden bizonnyal te is kaptál már a gyermeknevelés témáját érintő kritikát, legyen szó alatatásról, etetésről, fegyelmezésről. Elég általános jelenség ugyanis, hogy az anyákat (vagy ők egymást) kritikával illetik, megszégyenítik gyereknevelési döntései miatt.



Mom-shaming, az általános jelenség


Egy másik 2017-es amerikai felmérés szerint (Rogriguez) az anyák 80%-ának volt már része mom-shamingben. Egy másik, michigani felmérés , amely kifejezetten 0-5 éves gyerekek anyukáit kérdezték, azt találta, hogy az édesanyák nagy részét (61%) saját családjuk kritizálta gyereknevelési döntéseik miatt (2017, Mott Children's Hospital). 36%-ukat férjük, élettársuk, 37%-ukat pedig saját szülei, tehát a gyerek nagyszülei kritizálták.


Nos, ha veled is hasonló történt vagy történik rendszeresen, tudnod kell, hogy ezeknek a kritikáknak a nagy része nem szándékosan bántó jellegű. Sokszor a tudatlanság, az anya döntései mögötti tudás, szándék meg nem értése, az empátia hiánya okozza a mom-shaminget. Akár családon belül, akár a közösségi médiában, akár nyilvánosan.


A leggyakoribb támadási pontok


A michigani kutatás azt is felmérte, melyek azok a témakörök, amelyek miatt az anyákat a leggyakrabban megszégyenítik. A lista első 4 helyén – talán nem lesz olyan meglepő – a következők álltak:

  • fegyelmezés,

  • etetés, diéta, táplálkozás,

  • altatás, alvás

  • szoptatás vs. tápszer.

A kutatás azért jó hírt is hozott magával! A megkérdezett anyukák 67%-a azt vallotta, hogy az őket ért mom-shaming után nem elbizonytalanodtak, hanem még jobban megerősödtek gyereknevelési elveikben. És 56%-uk azt is elmondta, hogy abbahagyták más édesanyák gyalázását, miután ők magukat is megtapasztalták, milyen érzés, ha kritikát kapnak.


A hozzátáplálás gyakori oka a mom-shamingnek

Kontextus nélküliség


Nagyon sokszor az emberben egy röpke pillanat alatt alakul ki. Meglátsz egy anyukát, aki kiabál a gyerekével. Azon nyomban elítéled, milyen rossz anya, nem szabad így beszélni a gyerekkel. De azt nem tudod, hogy ez az anyuka milyen cipőben jár.


Nem látjuk a kontextust. Nem lehet-e, hogy nem aludt már napok óta? Nem lehet-e, hogy házassági gondokkal küzd, vagy egyedül nevel 3 gyereket? Vagy, hogy elkésik-e munkából, mert a gyerek már az 5. hisztijét nyomja le, és még csak reggel 8 óra van?


Sosem tudhatjuk, milyen cipőben jár a másik. És épp ezért, nem is érdemes ítélkezni felette. Főleg nem hangosan kimondva.

A mom-shaming rövid története


Az anyák megszégyenítése nem egy újkeletű dolog. A nők reprodukciója körüli társadalmi üzenetek a 19. század óta nem sokat változtak (2019, Johnson & Quinlan). Akkoriban az ideális anya fehér volt, cisznemű, közép- vagy felsőosztálybeli, tanult és munkaképes (fizikailag erős) – mindenki más pedig rosszul csinálta.