Keresés

Érkezik a második baba? Ezt érzi sok édesanya szülés után

Frissítve: máj 6

A második baba születése előtt az egész család izgatott, de sokszor tanácstalan is, mert nem tudják, hogy milyen helyzeteket és érzéseket fog magával hozni a „testvérhelyzet”. A tudatos, kötődő szülők már előre felkészítik a nagytesót arra, hogy többé nem lesz egyedül.

Csakhogy a nagytesó – korától függően – nem biztos, hogy megérti, vagy teljesen másképp fogja előre elképzelni ezeket a helyzeteket, mint amilyenek a valóságban lesznek. És felütheti fejét a testvérféltékenység. Ez pedig még csak egy helyzet, amivel az anyának meg kell majd küzdenie.


Testvérféltékenység, bűntudat


A gyerekek nehezen dolgozzák fel, hogy mostantól nem ők a család kisbabái, nem ők a legkisebbek, az egyedüliek. Osztozniuk kell mostantól anya és apa figyelmén, ráadásul olyasvalakivel, aki anyát a nap 24 órájában igényelheti. Általában ilyenkor válnak a nagytesók „apássá”. Amit eddig anyától kértek, ölelés, játékidő, bújásidő, azt most apától kérhetik.


Ezzel nincs semmi baj, teljesen természetes dolog, hogy a nagytesók ilyenkor átpártolnak, és tudnod kell, hogy nem fog örökké tartani. A második gyereknek életet adott édesanyák már alapból küzdhetnek a bűntudat érzésével, de a nagytesó efféle választása is kihozhatja belőlük.

Gyakran hallottam a következőt második babás anyáktól:


Nem tudom megadni a második gyerekemnek azt a kizárólagos figyelmet, amit az első megkapott, ezért bűntudatom van.
Nem tudom már ugyanazt megadni az elsőszülöttemnek, amit eddig, hiába igényli. Ezért bűntudatom van.


Miért üti fel fejét olyan gyakran a bűntudat a kétgyermekes édesanyák lelkében?


Egyrészt azért, mert a nagyobbik gyereknek már nem tudják megadni azt az osztatlan figyelmet, amit eddig. Másrészt pedig – és ezt emelte ki a legtöbb kétgyermekes édesanya, akivel alkalmam volt beszélni, – azért, mert a második babájuknak nem tudják megadni azt a 24 órás osztatlan figyelmet, amit az első kisbabájuknak megadtak.

Hiszen már ketten vannak, természetes, hogy meg kell osztanod magadat, hogy mindkettejüknek elég jusson belőled.


Mit tehetsz?


Adj nekik külön időt. Elsőszülöttednek sokat segíthet a helyzettel való megbarátkozásban, ha minden nap van 1-2 óra, amit csak vele töltesz. Szuper, ha az édesapa (vagy valaki más) ilyenkor tud lenni a babával, hogy ne kelljen megszakítanod a nagytasónak szánt külön közös időtöltéseteket, ha a baba igényel valamit.

A testvérféltéknységet nagyban csökkentheti a babamasszázs. Masszírozd a kisbabádat minden nap, és vedd be a „játékba” a nagytesót is. Tégy egy pici olajat a kezébe, ahogy magadnak szoktál, mutasd meg neki, hogy dörzsölje össze tenyerét, és tanítsd meg neki, hogyan masszírozza a testvérkéjét. Meg fogja tanulni, hogyan érintse őt gondoskodással, szeretettel, és ez nagyban hozzájárul majd a jó testvéri kapcsolathoz.


Ha igényli, kéri, őt is megmasszírozhatod, ez szorosabbra fűzi a kötelkéet kettőtök között

Tipp: Adj időt a nagytestvérnek, légy vele türelmes! Ha nem szeretne részt venni a masszázsban, ne erőltesd rá. Hagyd, hogy eleinte csak figyelje, legyen a közeletekben, amikor masszírozod kisbabádat.

Lehet, hogy egy idő után kérni fogja, hogy őt is masszírozd meg, vagy játszhatsz vele masszázsosat, és ő megmasszírozhat téged. Hetekbe is beletelhet, mire önként és dalolva becsatlakozik a közös masszázsidőbe. De annál nagyobb lesz az öröm!


Kistesó érkezése után a nagyobb gyerekek is hajlamosak 'visszababásodni'. Ez teljesen normális, és hagyni kell nekik, hogy ők is újra kisdedek legyenek egy picit. Sokat segít a helyzeten, ha nem erőltetjük a nagytesóra a nagyfiú/nagylány szerepet, hanem hagyjuk, hogy megéljék a folyamatot a maguk módján.